Банлаки - первая треть 20 века.
Анточ - конец 20 - начало 21 веков.
Битва была в 15.
Источники Й. Банлаки при написании работы:[1] Bonfinius id. m. VII., 339.
[2] Aeneas Sylvius levele a pápához, Praynál, Annal. III., 70. illetve Katonánál VI., 607.
[3] Rác hagyomány szerint egy bródi vén banya látván, hogy a Sitnicán való átkelésre Murád seregének három, Hunyadinak ellenben csak egy napra lévén szüksége, ebből a vén asszony már előre megjósolta a harcnak a magyarokra nézve kedvezőtlen és szerencsétlen kimenetelét. (Engel, Geschichte von Servien 396. – Raitsch III., 197.)
[4] Kupelwieser id. m. 113.
[5] Hunyadi levele a krakói dékánhoz. Joh. de Zredna, Epist. XXXIX., Schwandtnernél, II. 57.
Chalkokondylasz szerint Dán oláh vajda volt ennek a szárnynak a parancsnoka. A X/8–a. számú mellékleten e szárny élén mindkét vezér van feltüntetve.
[8] Bonfinius id. m. VII., 340.
[9] Thúróczy id. m. XLVI. 327. old: „Ordinatae sunt per Dominum Gubernatorem, omni sua de gente, quam ducebat, acies octo et triginta, signaque sive vexilla illarum in medio claro depicta auro ferebantur; et unaquaeque acies, prima infronte radiantibus munita armis stabat, ac duces illarum, easdem circumquaque gyrantes, corda militum, monitis et persuasionibus, ad bellum acuebant.”
[10] Szead-eddin id. m. 145. old. Chalkokondylasszal egybehangzóan az ázsiai csapatokat teszi a jobbszárnyra; ezek nyomán indul Zinkeisen id. m. I., 723., valamint gróf Teleki is id. m. II., 87. Ezzel szemben Hammer–Purgstall id. m. I., 367., ezt írja: „Die Schlachtordnunk des türkischen Heeres war die gewöhnliche, rechts die europäischen, links die asiatischen Truppen, in der Mitte die Janitscharen, vor denen erst ein Graben, dann die Kamehle, dann ihre in die Erde gesteckten Schilder eine dreifache Verrtheidigungslinie bildeten”. Hammer–Purgstallt követik: Szalay László id. m. III., 110., Kupelwieser id. m. 114. és Fessler–Klein id. m. II., 516.)
[11] Bonfinius id. m. VII., 340. – Thúróczy id. m. XLVI., 327., – Chalkokondylasz id. m. VII. 147. – Szead-eddin (Thúry id. m. I., 149.) erről a következőket írja: „Tudva levén a szultán előtt, hogy a várnai csatában a moszlim sereg futásának oka az volt, hogy a sereg háta üresen hagyatott, most a podgyászt a sereg mögé helyezvén, a sereg hátának védelmére számtalan hajcsárt és lovászt rendelt nyillal, alabárddal, karddal és handzsárral. Szarudsa pasa testvérét, Szintán béget pedig néhány ezer vitézzel a podgyász védelmére rendelte.”
világtörténelem lapjain is csak gyéren fordul elő.” – Szalay László id. m. III., 110. old.: „Délben megnyilt az ütközet s tartott késő estig. A magyarok lankadatlan hévvel küzdöttek; a törökök, kivált az európai hadak, melyekre Hunyadi első rohama közvetlenül volt irányozva, a janicsárok által támogatva hasonló vitézséggel állottak ellen.” – Kupelwieser id. m. 115.: „Am folgenden Tage um die Mittagszeit richtete Hunyady den ersten Angriff gegen Murad's rechten Flügel.” – Fessler–Klein id. m. II., 516.: „Die Schlacht begann um Mittag, indem Hunyady den ersten Angriff auf die europäischen Truppen richtete.” – Szilágyi–Fraknói id. m. IV., 98.: „Október 18-án… déltől késő estig szakadatlanul folyt a viadal, anélkül, hogy sorsa eldőlt volna.”
[15] Zinkeisen id. m. I., 725.: „Erst am folgenden Morgen, dem St. Lucas-Tag, liess Sultan Murad den linken Flügel, die europäischen Truppen, in gedrängten Massen langsam gegen die Ungarn vorrücken. Als sie sich bis auf Pfeilschussweite den feindlichen Reihen genähert hatten, ertönte von beiden Seiten zu gleicher Zeit, unter Trompeten- und Paukenschall, das Zeichen zum Angriff, und die Schlacht begann.”
[16] Aeneas Sylviusnak a pápához írt levelében, Praynál III., 70., Katonánál VI., 607.
[17] Chalkokondylasz id. m. VII., 149.
[18] Bonfinius id. m. VII., 340.
[19] Hunyadinak az 529. számú jegyzet alatt említett levele a krakói dékánhoz, továbbá Bonfinius, Thúróczy és Chalkokondylasz id. h.
[20] Fessler id. m. IV., 675. ugyan azt állítja, hogy e napon a magyaroké volt a győzelem.
[21] Bonfinius id. m. VII., 340. – Chalkokondylasz id. m. VII., 149. – Tábor alatt azonban ehelyütt mindkét részről valószínűleg nem a hátulfekvő podgyász és szekértábort, hanem az eredeti harcfelállításhoz közel eső pihenő helyet kell értenünk.
[22] Bonfinius és Chalkokondylasz id. h.
[23] Ezzel szemben Szead-eddin id. m. 146. old. azt mondja, hogy a harc még éjjel sem szünetelt s alábbi szavai alighanem nemcsak a tüzérség tevékenységére értendők: „ils estoient tellement animés, que la nuit ne fut point capable de les separer, on demeura sous les arms et l'on conserva ses avantages de part et d'autre avec grand soin, et l'on se releva afin de faire manger les chevaux.”
[24] Hunyadi a krakói dékánhoz intézett fentidézett levelében: „Stetit eo toto die nostrorum invictus animus minus cedens, quam caedebatur durius… Nemo usque ad tenebras receptui cecinit, nox ipsa sequens furorem et arma diremit, ubi, etsi parumper resederint acies, ingeniis tamen et machinis nocte tota certatum est.” – Thúróczy id. m. XLVII.: „etsi eadem nocte, parumper acies belli a labore resederint; totam tamen per noctem, machinis et ingeniis extitit decertatum.”
[25] Fejér, Cod. Dipl. XI., 505.
[26] Dlugoss, id. m. XIII., 71. és Cromer id. m. XXII., 514. szerint ez a Dávid török trónkövetelő volt. I. Murad ugyanis trónralépte alkalmával Mustafa nevü öccsét megvakíttatta, mire ez nejével és gyermekeivel Zsigmond magyar királyhoz szökött. Ennek a keresztény hitre áttért fia a keresztségben Dávid nevet nyert és a törökök elleni összes háborúkban részt vett a magyarok oldalán.
[27] Chalkokondylasz id. m. VII., 150. – Engel, Geschichte von Ungarn. 137.
[28] Chalkokondylasz id. m. VII., 151.
[29] Pray, Annal. III., 67.
[30] Hogy a Losonczi-csoport embereinek jó része is ide nyerte volt beosztását kitűnik Bonfinius id. m. VII., 339. oldalán foglalt ama megjegyzéséből, hogy a magyar seregnél az eddigi 24 órai fáradságos küzdelem ellenére oly nagy volt harcvágy, hogy a gyengébben sebesültek is elhagyták fekhelyeiket, hogy az új csatanap veszélyéből és dicsőségéből ki ne rekesztessenek.
III., 138. – Hammer–Purgstall id. m. I., 367. – Zinkeisen id. m. I., 727.
[36] Istvánfi Miklós, Pannonii historiarum de rebus ungaricis libri XXXIV.
[37] Chalkokondylasz id. m. VII., 152.: „ewJen macomenoi teri plhdousan agoran andreV genomenoi agaJoi eteleuthsan.”
Schlachtfelde um (Georg Brankovič selbst liess nach der Schlacht die Gefallenen zählen), oder wurden von den Serben die schon in der Nähe laurten, um Verwundete und Tode zu plündern und Flüchtige zu überfallen, ermordet.”
[41] Thúróczy id. m. XLVII. fej. – Chalkokondylasz id. m. VII. – Dlugoss id. m. XIII. – Ivanics jegyzetei Schwandternél, II., 58. – Hunyadi oklevele Marnavics számára, Katonánál XIII., 635. – Bonfinius id. m. VII., 341. – Engel, Geschichte der Nebenländer des ungarischen Reiches, III., 397. és Geschichte des Freistaates Ragusa 172. – Chmel, Geschichte König Friedrichs IV., II., 600.
[42] Joh. de Zredna, Epist. XXXIX. és XL., Schwandtnernél, II., 57. és 59.
Похожие темы (5)
04 Декабря 2017, 19:57:21